1. A tonik alapanyaga, a kinin a Dél-Amerika őserdeiben elterjedt kínafafélék kérgéből származik.

2. A kínafa kérgéből nyert kivonatot kezdetben hidegrázás ellen és izomlazítóként használták. A 17. századtól kezdték el a malária ellen alkalmazni, megkönnyítve ezzel az európaiak terjeszkedését a szúnyogokkal teli, forró, mocsaras vidékeken.

3. A kinint francia tudósok izolálták, megelőző adagolásként először a Brit Haditengerészet alkalmazta.

4. Az „Indian water” (indiai tonik) nevet a Schweppes használta az első tonikokra. Ezeket az édesített kinintartalmú italokat kínálták az indiai brit gyarmatokon letelepedőknek napi kininadagjuk elviselhetőbbé tételéhez. Amit hamarosan még egy kis gin hozzáadásával javítottak az élelmes fogyasztók.?

5. A mai modern tonikok kinintartalma jóval kisebb az eredeti termékénél. Az élelmezési szabályozások alapján a tonikok kinintartalma nem lehet nagyobb 83 mg/liternél. Míg a kinin napi terápiás dózisa ennél jóval magasabb, 500–1000 mg/liter.

6. A tonik eredetileg csak két összetevőből állt: nagy mennyiségű kinin és szénsavas víz. A legtöbb modern tonik sokkal kevesebb kinint tartalmaz, ezért kevésbé keserű. Gyakran használnak mellette citrusos ízfokozókat.

Az édesítés történhet

• cukor hozzáadásával,
• magas fruktóztartalmú kukoricasziruppal,
• a diétás változatoknál pedig egyéb mesterséges édesítőszerekkel, mint az aszpartám.

7. A szupermarketek ismert tonikmárkái és a legújabb, prémium kézműves jellegű tonikok közti különbség nem egyedül az árban keresendő. Utóbbi italok kevésbé édesek, kesernyésebb stílust képviselnek.

8. A gintonik készülhet tonikkal és kézműves toniksziruppal is, amik barnás színükkel a régi gyógyszerekre emlékeztetnek. Ezek a kininpor mellett egyéb növényi eredetű ízesítőket is tartalmaznak. Szódával hígítva a tonik eredeti, tradicionálisabb ízvilágát képviselik.

9. A gintonik receptek egyik fontos kérdése a gin és a tonik aránya. Azt lehet mondani, hogy ahány recept, annyi variáció. Következzen három egymástól nagyon eltérő arányú keverék:
a) ÜSSÖN IS: 1 rész gin, 1-2 rész tonik (pl.: 5 cl gin, 5 cl – 1 dl tonik) – Külföldön gyakori
b) NORMÁL ÉLVEZET: 1 rész gin, 5 rész tonik (pl.: 4 cl gin, 2 dl tonik) – Magyarországon általános
c) ÜDÍTŐRAJONGÓJNAK: 1 rész gin, 10 rész tonik (pl.: 2 cl gin, 2 dl tonik) – Fiataloknak

10. Lime vagy citrom? Használd, amelyik kéznél van. A klasszikus gintonik ugyan lime-mal készül, de a hangsúly a frissességen van. Angliában a Haditengerészet hagyományosan a lime-ot adagolta C-vitamin forrásként a gin mellé, talán ezért is ez terjedt el. A lime a savanyú ízvilág mellett kis kesernyés ízt is hordoz magában, így a gintonik ízében is tapasztalhatsz különbséget a választott gyümölcstől függően.

A tökéletes Gintonik receptjét itt találod–>