Valószínű, hogy az Old Tom Gin az egyik legnehezebben körülírható gintípus, de az biztos, hogy a legjobb történet mégis ehhez a fajtához fűződik.

Hogy kerül a macska a ginbe?

Hát ez az. Jöjjenek a lehetséges variációk és ki-ki válasszon a neki legszimpatikusabból.?

• Az 1700-as évek Angliájában a ginőrület tetőfokán egy leleményes ingatlantulajdonos, Dudley Bradstreet a következőt találta ki az angol szesztilalmi rendelet megkerülésére. Egy londoni kis épület ablakába egy öreg macskát? ábrázoló táblát akasztott. A macska mancsa alatt egy rés volt. A szomjas városlakóknak ide kellett bedobni a pénzérmét, majd a következőt mondani: „Cica, adj 2 pennyért gint!” És már folyt is a tábla alatt felszerelt ólomcsövön keresztül a nedű. Nem kellett mást csinálni, csak a szájat a cső végéhez tenni.
• Egy kevésbé izgalmas változat szerint, a névadó macska szerencsétlenül beleesett egy gines kádba és szegény így lelte halálát. A kád később hordóvá módosult. Sok 1800-as évekbeli márka a macskával és a hordóval reklámozta magát. A londoni Boord’s gin címkéjén is ott látható a gines hordó tetején egy sötét színű macska.
• A harmadik és talán leginkább valószínű (de legunalmasabb) magyarázat Thomas Chamberlain, ginmester nevéhez kötődik. Inasa Thomas Norris szeretett volna úgy tisztelegni mestere tudása előtt, hogy az általa gyártott gint „Old Tom”-nak nevezte el. Így viszont sajnos a macska ki is került a történetből.

Old Tom Gin – Miben más?

Az biztos, hogy az 1800-as években a gint gyakran emlegették Old Tomként. Ebben az időben, amíg a Coffey-féle finomítóoszlopos lepárlás nem terjedt el, a gin minőségét gyakran cukrozással, egyéb fűszerezéssel (fahéj, Cayenne-bors, édesgyökér) próbálták javítani. A lepárlási technika fejlődésével erre már nem volt olyan nagy szükség. Így a gin íze a „szárazabb” irányba (nem édesített) tolódott.

Az Old Tom gin egy másik lényeges jellemzője lehetett az érlelés. Ekkor ugyan még nem beszélhetünk direkt érlelt ginekről, sokkal inkább a szükség hozta így. Hiszen a gin szállítására leginkább hordókat használtak. A szállítás közben akaratlanul is némi érlelésen ment át az ital.

A mai lepárlók Old Tom Ginjeikben ez a két vonal fedezhető fel:

• egyesek a víztiszta, érleletlen dry ginhez kevés hozzáadott cukorral és erőteljes fűszerezéssel hoznak létre egy édesebb, fűszeres profilt. (Hayman’s, Egyesült Királyság)
• mások a klasszikus növényi receptúrával desztillált kukorica- és árpaszeszt lefőzés után boroshordókban érlelik, míg borostyán színt nem kap. (Ransom’s, Egyesült Államok)

Mindkét receptről azt állítják, hogy történelmileg megfelel az Old Tom elvárásainak.

Réti GIN

Réti Ginkollekciónk egyik tagja sem tartozik az Old Tom Ginek közé.

A cukrozás nem a mi műfajunk, az édesebb ízeket kizárólag gyümölcsök hozzáadásával akarjuk elérni. Az Old Tom stílusnál jellemző erőteljes fűszerezést is túl soknak találjuk. Az érlelés pedig ott gyakori és jól alkalmazható, ahol az előállítók már eleve rendelkeznek boros vagy whiskey-s hordókkal, amit a gin érleléséhez is fel tudnak használni.

A Magyaroszágon termett gyümölcsök zamata utánozhatatlan, ezért a ginek elkészítésénél is a gyümölcsösség, a virágos jegyek kiemelése volt a fő szempont.

Réti Ginkollekciónk fő ízvilága:

• az R1 GIN virágos, citrusos jellegű,
• az R2 GIN virágos,
• az R3 GIN citrusos, enyhe fűszeres lecsengéssel.